A nagypapa története

Reggel fél hétkor történt. Ott laktam a polgármesteri hivatalban. Az emeleten. Volt benn mosdó is, a tükör meg a térre néző ablak mellett. Várj! Később kellett legyen legalább tíz perccel, már majdnem hétkor, hiszen éppen borotválkoztam, azért is láttam ki a térre. Szóval ballagott át a téren egy katona, vállán feltekert zászló. Bejött, és jelentett.

- Polgármester Úr! Azt a parancsot kaptuk, hogy ki kell tűzni a középületekre a nyilaskeresztes zászlót!

- Hát fiam, ha az a parancs, akkor csak tűzzed!

De ez nekem már nagyon nem tetszett. Fölesküdni sem akartam az új kormányra, hát azzal az ürüggyel, hogy ezt a fővárosban teszem meg, elindultam Pestre. Amúgy, alig néhány nappal később a románok bevonultak a városba.

A családom akkor Budán lakott, ott vészeltük át az ostromot. Alig pár saroknyira a Regent háztól. Emlékszem, egyik nap néztük a romokat, és teljesen döbbenetesen volt fenn a magasban egy zongora, ami valami csoda folytán sértetlen maradt a ház fölrobbanása, leomlása után is.

Aztán egy ideig nem sok mindent lehetett csinálni. De enni kellett. Az oroszok kerestek munkára embereket, élelmiszert ígértek cserébe. Jelentkeztem. Szentendre felé indultunk, de az uszodánál jött szembe is egy csoport, abban az egyik barátom, aki intett nekem, ne menjek. Kihasználva a helyzetet, átfordultam a visszaérkezők közé. A kifelé menő csoportban maradók évek múlva kerültek elő.

Három gyerekkel és feleségemmel elindultunk, hogy a bátyámékhoz menjünk. Csepelig kellett gyalogolni, ott tudtunk átjutni a pesti oldalra. Majd vissza gyaloglás a Király utcáig. Itt voltunk néhány hétig, majd Hajdúszoboszlóra mentünk. Mikor újra visszakerültünk Budára, az újjáépítési minisztériumban kaptam állást. Volt egy osztályvezetőnk, az minden reggel azzal lépett be: Szabadság elvtársak! Egyszer visszaköszöntem neki: A néppel a népért!

Miféle köszönés ez? – förmedt rám. A Nemzeti Parasztpárté. Sosem voltam semmilyen pártnak a tagja, de hajdúságiak nagyon kapacitáltak, hogy lépjek be a Parasztpártba, így a főnökkel szemben megúsztam ezt a dolgot.

1949-ig. Utána kőművesek mellett dolgoztam segédmunkásként.